Érdekes cím egy NFL-lel foglalkozó blogban, ugye? No nem kell beparázni, még mindig fociról lesz szó, sőt mi több, az Atlantáról. A snap után olvashattok egy érdekes elemzést Mark Bradley újságíró tollából/klaviatúrájából, aki a Falcons három központi elemét veszi célkeresztbe: Thomas Dimitroff G.M., Mike Smith HC és Matt Ryan QB. Lényegében egy pro-kontra listáról van szó és arra próbál választ adni, hogy valóban ők-e a megfelelő emberek az adott pozícióban ahhoz, hogy a Falcons megszerezze a végső győzelmet.

Csapjunk hát bele a közepébe, és ezt teszi az író is, aki egyből leszedi a keresztvizet a csapatról: "Egy franchise, ami egy milliárdnyi dolgot elbaltázott, a három legfőbb dologban úgy tűnik, nem hibázott." Az utóbbi megállapítás arra utal, hogy mindösszesen egy offseason alatt a Falcons megtalálta a jó general managert, a jó vezető edzőt és a jó irányítót. Mi kellhet még a "világuralomhoz"?

Dimitroff, Smitty és Ryan az öltözőben

2012-t írunk és láttuk, ahogy a csapatunk sorozatban a negyedik pozitív mérlegű alapszakaszát zárta, ami nagy szó, hiszen korábban ez kétszer egymás után sem sikerült, nem hogy négyszer! Mindemellett háromszor bejutottunk a rájátszásba is, sajnos azonban nem hogy a Super Bowlig nem meneteltünk, de rögtön az első meccsen kizúgtunk: a playoff mérleg 0–3. És így fel kell hát tennünk a vérfagyasztó kérdést: mi van, ha mégsem Thomas Dimitroff (TD), Mike Smith (Smitty) és Matt Ryan (Matty Ice) a megfelelő emberek?

Mellette (Dimitroff)

A GM zseniálisan nyitott nálunk, hiszen megszerezte Michael "The Burner" Turnert a szabadügynök piacról és dratolt egy kezdő irányítót (Ryan), egy kezdő vakoldali támadófal embert (Sam Baker) és egy kezdő középső linebackert (Lofton). Ennek a draftosztálynak volt a tagja még Harry Douglas, a csapat slot receivere, Kroy Biermann, a kezdő DE és Thomas DeCoud kezdő free safety. 2009-ben TD megszerezte a jövőbeli Halhalatlant, Tony Gonzalezt egy draft előtti csereügyletben. 2010-ben a draft 19. helyén behúzta Sean Weatherspoont, aki a jelen (de főleg a jövő) csillaga. 2011-ben óriásit kockáztatva 21 helyet feltradelve megszerezte a második legígéretesebb elkapót, Julio Jones-t, aki hamarosan rendszeres résztvevője lehet az All-Star gáláknak.

Ellene (Dimitroff)

Sam Baker egy hatalmas nagy bukta (bust) lett, a 2009-es első körös választásunk, Peria Jerry DT egyfolytában sérült és nagyon úgy tűnik, hogy ő is bukta, eddig semmit nem mutatott. A 2010 és 2011-es holtszezonban igazolt nagynevű szabadügynökök – Dunta Robinson CB és Ray Edwards DE – még mindig nem bizonyította be, hogy megérte kemény pénzeket fizetni értük. Az elmúlt négy évben 9 Falcons játékos is megjárta a Pro Bowlt, ezek közül azonban csak három volt Dimitroff szerzeménye. A védelem, ami 2008-ban 24. volt, négy év elteltével se volt képes a 10 közé verekednie magát (az előző szezonban 12. volt). A támadóegység, ami 2008-ban 6. volt, azóta rendre 16., 16. és 10. helyen végzett a rangsorban.

Mellette (Smith)

Az edzőnek 67,2 százalékos a győzelem/vereség mutatója az alapszakaszban, ami veri Bill Belichick, Sean Payton és Mike McCarthy mutatóját is. Csupán egyetlen évben, 2009-ben fordult elő, hogy a Smith irányította Falcons két mérkőzést elveszített egymás után. De a négy év alatt egyszer sem történt olyan, hogy egymás után háromszor kellett volna leszegett fejjel leballagnia a csapatnak a pályáról. Ő az egyetlen edző a Sólymok történetében, aki négy győztes szezont adott zsinórban a szurkolóknak. Ez alatt a négy év alatt az Atlanta 34–7-es mutatót produkált olyan csapatok ellen, akik később nem jutottak be a playoffba.

Ellene (Smith)

0–3 és azt hiszem ezzel mindent elmondtam... de sajnos még nem. Minden egyes rájátszásbeli vereséget úgy szenvedte el a csapat, hogy ő volt papíron a jobb (magasabb kiemelésű). A Smith-éra alatt az alapszakaszban 9–14 a mutatónk olyan csapatok ellen, akik később a rájátszásban is szerepet kaptak. Vagyis a csapat pont azok ellen teljesít pocsékul, akikkel egy szinten kívánnánk emlegetni. A New Orleans elleni mérlegünk Smith irányításával 2–6. Szánalmas.

Mellette (Matty Ice)

Steve Bartkowksi mellett Ryan az egyedüli Falcons irányító a történelemben, aki háromszor is playoffba vezette a csapatot. Ryan a ligában eltöltött négy szezonja alatt összesen 14 238 yardot dobált, 95 touchdown passzt osztott ki, szemben a 46 interceptionnel. 11 negyedik negyedbeli fordítás köthető a nevéhez és 16 game-winning drive-ot vezetett, amellyel még Aaron Rodgers-t is leveri (3 és 6) és már-már Brees-szintű irányítónak tűnik (12 és 17).

Ellene (Matty Ice)

Eddigi szezonjai közül egyikben sem végzett az NFL összesített irányító ranglistáján a 8. helynél jobb pozícióban a passer rating mutatóban. Sőt mi több, a yardok per kísérlet mutatóban rookie-ként 5. helyezett volt, míg 4 éves veteránként legutóbb a 15. helyen végzett. Hatszor adta el a labdát az első két playoff mérkőzése során és képtelen volt pontszerző támadást vezetni a harmadik fellépésén. A Falcons mérlege 3–12 azokon az alapszakasz mérkőzéseken, mikor Ryan kezébe adjuk a gyeplőt (vagyis 40-nél több passzot hajít el). Az eddigi 3 rájátszásbeli meccsén egyszer sem jutott 200 yard fölé.

Konklúzió (Mark Bradley-é, nem az enyém)

Továbbra is lenyűgözi Dimitroff teljesítménye, bár a Julio Jones vs 5 draft pick csere eléggé rizikós és még nem biztos, hogy jó buli volt (de egyelőre annak tűnik). Nem látja annak sem értelmét, hogy miért van az, hogy Smith az alapszakaszban képes győzelmekre, míg a rájátszásban képtelen megtalálni őt a siker. De úgy tűnik, az elmúlt szezonban Smith két malom között őrlődött úgymond. Míg a GM egy "robbanékony" támadócsapatot próbál összerakni és annak megfelelően szállítja a darabkákat, addig a támadók edzője Mike Mularkey inkább a rakkolós játékot kedveli és azt is erőltette. Vélhetően Mularkey távozása (Jax HC) fellélegzés lesz Ryan számára és előjön belőle a vakmerő vadállat. Mularkey alatt Ryan eléggé nyuszi volt. A friss szerzemények, Dirk Koetter (OC) és Pat Hill (faledző) stílusa sokkal inkább beleillik a Dimitroff-féle "felpörgetett" támadójáték elképzelésbe és lehetőséget biztosít arra, hogy újra sínre kerüljön az offense.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szentháromság, TD, Smitty és Matty Ice remek munkát végeztek és elérték azt, hogy a szurkolók egyáltalán csalódhassanak abban, hogy kiestek a rájátszásból. Korábban hosszú éveken keresztül ehhez még hasonlót sem tudtak elérni mások. Továbbra is emelt fővel járhatnak, de a munkát még be kell fejezni (ahogyan az ámerikánusok mondják: finish the job!).

(Forrás: Mark Bradley, ajc)